A középkor lovagrendjei után Európában a XVIII. század közepén, (végén) sorra alapították meg az érdemrendeket. A rendi tagságot, már nem születési előjog, hanem szerzett érdemek alapján lehetett elérni.
A redjelvény adományozás, a rendbe való felvétel esetenként politikai nézeteltérésekből adódóan problémát okozott. Arany János visszautasította a neki szánt Szent István rend kiskersztjét, sőt a király látogatására megírta a Wallesi bárdok című versét. (Ilyen karakán kiállás az elmúlt 40 évben is előfordult.) 1918-ban felbomlott a monarchia és megszünt annak kitüntetési rendszere, de hogy a korábban a Rendirodáknak ( melyek Bécsben voltak) visszaszolgáltatott kitüntetések melyik utódállamot illetik meg azon hosszas tárgyalások folytak. A közjogi vita azon folyt, hogy Mária Terézia milyen minőségében alapította a rendet, magyar királynőként, római császárnéként vagy Ausztria főhercegőjeként ? 1938 márciusában Ausztriát Németországhoz csatolták, így mint a Monarchia jogutódjaként számba vehető önálló állam megszünt. A kormányó úr úgy rendelkezett, hogy , a Rend alapszabályához 1938 november 4-én a következő függeléket csatolják: "Mindaddig amíg Magyarországon a királyi hatalomba foglalt jogokat a kormányzó gyakorolja, a Rend nagymesteri teendőit Magyarországon a kormányzó látja el." Először 1940 IX. 16-án gróf széki Telki Pál miniszterelnöknek adományozta a nagykeresztet.
|