VITÉZ SZÉKELY ÁKOS VK.SZÁZADOS FEGYVERTÉNYE
v. Székely vk. szds. az l944. áprilig 7-8-i majd kűlönösen a július 22-27-ig tartó súlyos harcokban
tanúsított kimagaslóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért kapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Mint a 2. páncélos hadosztály vezérkari tisztje, a legválságosabb harci időszakokban ötevékenyen
avatkozott be a harcokba.
A 2. pc. hadosztály a Dnyesztertől délre, 0ttinya környékén igyekezett a szovjet áttörési
kísérleteit meghiúsítani.
1944.július 20-án a szovjet csapatok kierőszakolták az áttörést, aminek következtében a magyar
hadosztályokat nyugat felé vissza kellett vonni. Hogy az Ottinyától Dolinán át a Kárpátok
felé vezető egyetlen járható utat a visszavonulás számára szabadon tartsa, Székely vk. szds.
saját elhatározásából Tiszmyenziannál hídfőt alkotott és annak védelmi harcát személyesen
vezette. A hídfő védőcsoportját a harcban erősen megtépázott visszavonuló legénységből
szervezte meg.
Ez a hídfő természetesen nem állhatott sokáig ellen a szovjet túlerővel szemben, de Székely
vk. szds. annyit mégis elért, hogy valamennyi magyar alakulat veszteség nélkűl vonulhatott
vissza. A harcokban nyert tapasztalatait másnap Lahowce-nál értékesítette Székely vk. szds.,
amikor a visszavonulás biztosítására itt kellett hídfőállást foglalni. A vezetése alatt álló
maroknyi védősereg kb.1 km-es körzetben építette ki a védőállásokat és fogta fel a
meg-megújuló és egyre hatalmasabb arányokat öltő
szovjet rohamokat. Ezáltal lehetővé tette, hogy a mögöttes részek csapatai újból felfejlődjenek
és felkészűlhessenek a szovjet további támadásaira. Amikor este parancsot kapott a
visszavunulásra, a hidat felrobbantva biztosított újabb időt a saját erők átcsoportosítására.
Késő éjjel érkezett csoportjával Ruzulna községbe, ahol az ellenség a hadosztályparancsnukságot
támadta már. Székely vk. szds. esoportjával házról házra harcolva sikeresen kiverte az oroszokat
a községből.
A magyar páncélosok a Lukwa-i hídnél kerűltek ismét szembe az ellenséggel. Székely vk. szds.
a legelső ellentámadásra induló harckocsira felállva vezette a harcot, majd mikor a páncélost
kilőttek, 1eugorva gyalog vezette tovább az embereit. Ekkor a bolsevisták már oly közel voltak,
hogy az út mentén húzódó árok egyikében sajátok, a másikban oroszok harcoltak. Itt kapta
Székely vk. szds. az első sebesűlést egy jobboldali mell-lövést. Súlyos vérzéssel, az
árokparton fekűdve vezette tovább a tűzet, míg utasítására felvonultattak két tábori tarackot,
amelyek azután utat nyitottak az ostromlók soraiban, bár a terűlet még mindig
géppisztoly és golyószóró tűz alatt állott.
Amikor egyik bajtársa egy páncélossal odaérkezett, hogy hátravigye, felfekűdt ugyan rá, de
előre irányította ismét csapatát. Ekkor újólag megsebesűlt, és mire a Dolina-i kötözőhelyre
vitték, már nyolc sebből vérzett.
Sebesűléseiből felépűlve ismét szolgálatba lépett, híven az eskűhöz, példával elöljárva.