Szarka István karp. örm. Bicske, 1915. október 12 - 1939. január 6 Munkács
1-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Munkács 1939. január 9
1939 január 6-án Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felöl, ahol kis létszámú határőrs volt.
A támadókkal a civil lakosok, a vasutasok, a csendőrség és a honvédség vette fel a küzdelmet.
Ezek élén részt vettek azok akik térképhelyesbítőként tartózkodtak a városban. Szarka István házról házra küzdötte előre magát és tüzelésével megzavarta a támadókat. A fatelepnél lévő cseh golyószórót kézigránáttal leküzdötte, de ekkor halálos lövés érte.

Az összecsapásnak magyar részről nyolc halálos áldozata volt:
Szarka István őrm.,Rozs József zls.,
Bardócz I. hdgy., Görgey J. hdgy., ecsedi Csapó J. fhgy.,
Koncz J. fhgy., Somsich J. fhgy., Kiss E. szds

(Hősök aranygárdája)

Rozs József zászlós Bágyogszovát, 1902.június 10 - 1939.01.06 Munkács
2-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Katonai kiképzést a folyamőrségnél kapott, ahonnan negyedesként szerelt le.
1938-tól a Felvidéken tevékenykedő Rongyos Gárdisták között harcolt.

Az 1939 január 6-i harckocsikkal támogatott, Munkácsot ért cseh támadás során a gyalogsági túlerő is gyakran 20-szoros volt. A polgári lakosság kapával-kaszával, a reguláris erők kézifegyverekkel vették fel a harcot.
Rozs József mint a térképhelyesbítők egyik tagja elsőként vette fel a harcot az Oroszvég felöl támadókkal. Rozs József rettenthetetlen bátorsága magával ragadta a védőket. Az élen érkező cseh páncélkocsira felugrott, és a vezető figyelő nyíláson át belőtt. A páncélkocsi árokba fordult és megrekedt. Az erről zsákmányolt fegyver és lőszer volt az első komolyabb lehetőség a támadás visszaverésére. Lendületes rohamuk elsöpörte a hídfőre állított cseh golyószórót.
A küzdelem során Rozs József hősi halált halt.

(Hősök aranygárdája, Béke poraikra II)

Póti Károly szakaszvezető Nagyszekeres 1911.07.28 + Szászfalu,1939. 03. 15.
3-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Mint a feketeradói őrs parancsnoka azt a parancsot kapta, hogy 1939 március 15-én hajnalban a határ menti cseh kézben lévő Szászfalú községet foglalja el.
25 főnyi szakaszát négy csoportra osztotta és a községet négy irányból közelítette meg. Az ellenség a támadást védőállásaiban drótakadályok mögött felkészülten várta, így a támadás megkezdésekor erős géppuskatűz fogadta a támadókat.
Az őrs támadása elakadt. Póti aki maga vitte és kezelte az őrs golyószóróját, közben megsebesült.
Az a hősiesség, bátorság és önfeláldozó kötelességérzet amellyel a szakaszparancsnok még a legnagyobb tűzben is vezette az őrsöt a legénységre erősítőleg hatott. A parancsnok mellett maradtak az ellenség harckocsikkal támogatott ellentámadása idején is. Tartották a határt utolsó csepp vérükig, amíg a szomszédos őrs erősítése meg nem érkezett.
A küzdelemben Póti szakaszvezető és tizenhárom bajtársa életét vesztette.

Magyar Katonaújság 1939 május 21

vitéz Szabadi Béla karp.örm. Nagykanizsa 1914.05.08 +Nagyberezna, 1939. 04. 02.
4-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1939 március 26-án a 38/1. század második küzdő szakaszának parancsnokaként a Kiskolon községet környező Cerbuna 434-es magaslatot kellett elfoglalnia.
Előőrsnek Szabadi önként jelentkezett. A fáradt golyószórósától átvette a fegyvert és így vezette előre szakaszát fanatikus hévvel.
Az egyik kúpról géppuska tüzet kaptak. Szabadi tüzelőállásba ment, golyószórójával a század beérkezéséig tartotta a vonalat. Ekkor nem törődve a tűzzel tovább tört előre.
Szakasza személyes példájának hatására elszántan követte. Szabadi nem csak parancsnoka de előharcosa is volt szakaszának.
Súlyos sebesülése következtében 1939 április 2-án hősi halált halt.
Nagykanizsán katonai tiszteletadással temették el.

(técsői Móricz Béla: Kárpátalja hősei, unokaöccsének szíves közlése)

vitéz Enczi Mihály szakaszvezető Polgár 1914. 08. 23. + 1984. 12. 4.
5-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

A háború megkezdésekor már a testőrségnél szolgált. A háború végén a Szent László hadosztály harcaiban vett részt hivatásos őrmesterként.
1940-ben a Vitézi Rend tagja lett, 1943-ban a Magyar Bronz Érdeéremmel tüntették ki.
A háború után szóba jött az újjá alakult hadseregben való továbbszolgálása
Visszament falujába, ahol tekintélynek örvendően gazdálkodott, majd mint a helyi termelőszövetkezet vezetője ment nyugdíjba.
(Magyar vitézi tettek gyűjteménye I.)
vitéz Tóth Lajos őrvezető Tárkány 1915 08.28-1975 10 25
6-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem
Tűzkereszt
Szolgálati Jel
Felvidéki Emlékérem
Erdély Emlékérem 1938 februárjában vonult be a II/2 páncéltörő ágyus szakaszához.

A huszti vasútállomásról a Szics gárdisták fegyverrel és lőszerrel megrakott vasúti szerelvénnyel menekülni próbáltak. A Vak Bottyán 14. kp. zlj pc.törő ágyús szakasz golyószóró rajával ezt Tóth őrvezető megakadályozta.
1939 március 16-án Veresmartnál golyószóró tűzbe került a raj. Tóth tüzelőállásba rendelte raját, kilőtte az ellenséget és szabaddá tette az utat Huszt felé, ahol újabb támadás érte. Ezt a golyószórót repeszgránáttal lőtte ki.
Március 24-én Szobránc mellet Alsóhalas majornál tüzérségi előkészítéssel 10 páncélozott gépkocsival támogatva előretörő Hlinka gárdisták támadást indítottak. Tóth őrvezető beirányozta az ágyút és bevárta a megfelelő lőtávolságot, négy gépkocsit kilőtt a támadást visszaverte.
A másnap megismétlődő támadás során kilőtt két tehergépkocsit és zsákmányolt két ágyút.
A kárpátaljai szemlén tartózkodó miniszterelnök gratulált neki és kézfogásával tüntette ki.

Fegyverténye alapján parancsnoka (vitéz báró Ungár Károly alez.) 1939 április 3-án a Magyar Arany Vitézségi éremre terjesztette elő.

1939 09 01-től kerékpáros szakaszparancsnok helyettes. 1940 julius 14-én vitézzé avatják. 1941 07 01-12 18-ig hadműveleti területen szolgál.
1942-ben a jutasi tiszthelyettesképző hallgatója, itt julius 21-én egy gyakorlaton jobb kézfejét egy robbanás leszakította.
1945-ben alakulatával nyugatra települt, ahol május 2-án amerikai fogságba került, akik átadták az oroszoknak. Az orosz hadifogságból rokkantságára való tekintettel 1945 07 27-én megszabadult.
Haláláig szülőfalujában földművesként dolgozott.
(técsői Móricz Béla: Kárpátalja hősei, fiának szíves közlése)

vitéz Szobránci (Szoják) Sándor őrmester 1908 Krassóvermes - 1983 09 23 Ausztrália
7-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Szobránci (Szoják) Sándor őrmester Az "Ijász" vadászszázad kötelékében Ungvárott szolgált. 1939 03 24-én több sikeres bevetésben vett részt, és a támadó légierő két gépét lelőtte.

Később a Dnyeper menti harcok során is eredményes légi csatákat vívott.

Dátum Lelőtt gép Repült típus Hely Egység

1939

24/03/39 Avia B-534 Fiat CR.32 Vámoslucska 1/1. vadászszázad

24/03/39 Avia B-534 Fiat CR.32 Ungszenna 1/1. vadászszázad

1941

27/08/41 I-17 Fiat CR.42 Dnyepropetrovszk 1/3. vadászszázad

27/08/41 I-17 Fiat CR.42 Dnyepropetrovszk 1/3. vadászszázad
(Biplane fighter aces , Magyar vitézi tettek gyűjteménye I., Aero magazin 2001/3)

Hrdlicska István honvéd Garamkövesd 1915 -Szőreg 1941 04 13
8-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1938 előtt mint sorkatona a Csehszlovák hadseregben szolgált.
1941-ben behívták, és részt vett Délvidék visszacsatolásában
Délvidék visszacsatolása során 1941 04 13-án Szőreg alatt a szerbek géppuskafészke tüzet nyitott a 4. gépkocsizó zlj. katonáira.
Hredlicska István egyedül kézigránátdobás távolságra megközelítette és leküzdötte azt. Súlyos sebesülése ellenére szakaszának beérkezéséig tüzelt az ellenségre, megakadályozta az ellenlökést.

Topolyán temették el, majd az esztergomi honvédek felvették, és a garamkövesdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Hősi halottak emléke és Hrdlicska sírja Garamkövesden(Hősök aranygárdája, testvérének szíves közlése)

vitéz Tóth János szakaszvezető Szakcs 1908 04 07 - 1944 12 03 ?
9-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1936 októberében vonult be és továbbszolgálóként a háború minden frontjának harcaiban vett részt.

Délvidék visszacsatolása során az 1.gk. dandár felderítő zlj. páncélgépkocsi osztagának élén haladt.
(A délvidéki bevonulásról film)
Az előrenyomulás során több alkalommal is kitűnt személyes bátorságával, kezdeményezésével. Dunagálos után egy szállítóoszlopot ért utól, azt megsemmisítette és foglyokat ejtett. 5 km előre haladás után kerékpáros szakaszt számolt fel. 8 km-rel tovább Petrőc-től délre ezred utóvédjébe ütközött.
Repeszgránáttal és géppuskával tűz alá vette az ellenséget. A gyors tűzcsapás megakadályozta a szerbeke rendezett ellenállását. A csaknem egy órás küzdelem során az ellenállást felszámolták. Azon kivételes esetek személyek közé tartozik, akit egy nap helytállásáért arany és nagyezüst vitézségi éremre is felterjesztettek.
Az orosz harctéren Balin községtől Dunajevci irányába előretörve orosz lovassági egységet tűz rajtaütéssel megsemmisít, a híd robbantását megakadályozta.
Ezért a fegyvertényéért a Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.
1942-ben a Vitézi Rend tagja lett.
1942 őszén a Don kanyari hídfőcsatákban vett részt, ahol karlövéssel sebesült
1944 december 3-án Székesfehérvár-Lovasberény között a 201. önálló zlj. gépvontatású nehéz páncéltörő ágyús szakasz kötelékében harcolva eltünt.
A Tűzkereszt és a három visszafoglalási emlékérem mellett a III.osztályú Legénységi Szolgálati Jelet is kiérdemelte.

Részlet Tóth János "Minősítvényi táblázat"-ából:

(Hősök aranygárdája, Magyar vitézi tettek gyűjteménye II., fiának szíves közlése)

Krisán Gábor karp.tizedes 1919 01 21 Gyula - Szuhoj-Jelanec 1941 08 13
10-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

az egyetemista

a katona Krisán Gábor sokgyerekes földműves családba született. Szülei taníttatták. Érettségizett, majd egyetemre is beiratkozott.
Budapestre került, ahol a Pamutipari Rt. könyvelésén dolgozott, az ottani sportszakosztály meghatározó egyénisége volt.
Katonai szolgálatra bevonult, és 1941 június 27-én a harctérre került.
Rövid harctéri szolgálata alatt kitűnt bátorságával, többször terjesztették fel kitüntetésre.
1941.augusztus 13-án a 3. gk.zlj 2.százada a Bug menti előnyomulás során heves tüzérségi elhárító tüzet kapott, a tűztámogatás alatt orosz ellentámadás bontakozott ki.
Krizsán észrevette az orosz tüzérségi figyelőt, önkéntes vállalkozásban megközelítette azt. A figyelőt és a közelben lévő gyalogságot puskatűzzel és kézigránáttal leküzdötte. Az orosz tüzérség irányítás nélkül maradt és a támadás elakadt.
Az akció során Krizsán Gábor hősi halált halt, Suhoj Jelanec főterén temették el.

(Hősök aranygárdája, unokaöccsének szíves közlése)

vitéz Pataki (Pilipár) Dezső őrmester 1913.11.25. Szalapa - 1985.11.16
11-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

A háborút végigszolgálta, a Felvidéki, Erdélyi és a Délvidéki Emlékérem mellett a Bronz és az Arany Vitézségi érmet is kiérdemelte.
1941 augusztus 14-én a Dnyeper mentén Kandilina körül kifejlődő harcokban a 12. kp zlj. felderítőjárőr parancsnokaként járőrével merészen rajtaütött a községen átvonuló túlerejű ellenséges oszlopon.
Meglepő tüzével olyan kavarodást okozott az ellenség soraiban, hogy a járőr mögött elővonuló honvéd századdal támadásba lendülhetett, melynek során 40 foglyot ejtett. Másnap hasonló felderítés során behatolt az ellenség utóvédje közé, és azt szétugrasztotta. Ekkor 30 foglyot ejtett, nyolc lovat és négy járművet zsákmányolt. További előnyomulása során ellenséges lövegszakaszra bukkant, amit habozás nélkül megrohamozott, kezelőszemélyzetét kézitusában leküzdötte, a megmaradt legénységet foglyul ejtette, két löveget és vontatójárművet zsákmányolt.
A zsákmány visszaszerzésére kifejlődött ellentámadás gyűrűjéből kivágta osztagát.
Később Záporozsje szigetén volt védőállásban, ahol volt olyan nap mely során hét hullámban támadták állását.

Századparancsnoka (Gerőczi L. pc.szds.) véleménye szerint:

"Mint ember igen jó szívű, tisztelettudó és jellemes volt. Mint katona igen fegyelmezett, beosztottjairól gondoskodó, előljárói parancsát megfontoltan végrehajtó, példamutató magatartású, fajtáját és hazáját szerető ember volt."
Jutasra tanfolyamra vezényelték, majd zászlósi kinevezést kapott.
A Vitézi Rendbe felvették, avatása 1942. 10.18-án Munkácson volt. Nevét ennek kapcsán változtatta Pataky-ra.

A háború befejezésekor 1945.05.09-én orosz fogságba került. Voronyezsből 1948.05.31-én térhetett haza, amikor itthon mint "háborús bűnöst" letartóztatják. A vád alól felmentik és 1950.01.03-án szabadult.

(Magyar Katonaújság 1942 január 24, feleségének szíves adatközlése)

vitéz Honti (Havai) István őrmester 1912, 10. 12. Drégelypalánk-Balassagyarmat 2005.06.03
12-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1941 szeptember 6-án Nowo Komenkánál a Dnyeper könyöknél átkelt ellenség visszavetése alkalmával páncéltörő ágyúszakasza egy részét vezette a közreműködő harckocsi támogatásával, miközben rettenthetetlen bátorsággal, félelmet nem ismerve járt elő jó példával a legénysége előtt.
A beásott és szívósan védekező ellenség leküzdésében legénységét rohamra vezette és az ellenségnek jelentős vesztességet okozva számos foglyot ejtett. Ezen haditettét - mindenkor ragyogó példáját mutatva az elszánt, bátor, félelmet nem ismerő magyar harcosnak és vezetőnek - még kétszer megismételte.
Utolsó alkalommal túlerejű ellenségre bukkant, melyet elszántan megrohamozott és kézitusában megsemmisített, miközben maga is több helyen súlyosan megsebesült.
Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem,
Magyar Bronz Vitézségi Érem kétszer,
Tűzkereszt sebesülési pánttal,
Felvidék-, Erdély-, Délvidék Emlékérem

Nógrádi Vitézek naptára 1944, Honvéd Zsebnaptár 1944,
Honvédségi Közlöny 1943/26, Honti István szíves közlése.
A fénykép 1942.december 6-án készült

vitéz Madarassi Gábor hp őrmester Hajdúböszörmény,1916.02.24. - 1986 Bp.
13-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Lapszerkesztő, a Zrínyi csoport főtitkára volt.
1939-ben vonult be karpaszományosként Jászberénybe az 5. gépvontatású tüzérosztályhoz. Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. A délvidéki harcok során bal vállán gránátszilánktól megsebesült, a szovjet elleni hadjáratban a gyorshadtest harcaiban vett részt.
1941 szeptember 3-án Nikopoly-Dowgylewkánál kapott parancsot, hogy a Dnyeper partján foglaljon figyelőállást.
Ütegfelderítő járőrparancsnokként a Dnyeper partján figyelőállásban golyószóróval beásták magukat.
Az oroszok folyón való átkelését sorra megakadályozták, de oldalaik védelem nélkül maradtak, és a szomszéd figyelők helyén beszivárgott ellenség két tűz közé vette állásukat.
Négy honvédjével több órán keresztül kitartott, ezalatt rendeződtek a csapatok és az arcvonalat visszaállították. A küzdelem során egy szakaszt megsemmisített, egy századot szétugrasztott, 70 foglyot és harci eszközt zsákmányolt.
1943-44-ben ismét a civil életben dolgozik, közben tartalékos hadnaggyá léptetik elő. A Hegesztőipar c. újság kiadója és szerkesztője, valamint az ungvári szeszgyár vezetője.
Már 1945 szeptember 1-én igazolták századosi majd őrnagyi rangba (ebben előnyére figyelembe vették szoc.dem. pártbeli munkáját,) és a HM titkárságán dolgozott, majd az ÁVH letartóztatta, és két évet börtönben töltött.
Rehabilitálták, de rangját nem kapta vissza. A szokásos életpálya jutott neki ezután. A metró építkezésen keszon munkásként dolgozott. Testvére megállapítása szerint " lelkileg, idegileg és anyagilag is tönkretették."
(Hősök aranygárdája, A magyar katona, húgának szíves közlése)

T.Szücs Sándor szakaszvezető 1917.04.17 Komádi - 1987.07.17
14-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Nevelőapja az első világháború után Magyarországon maradt orosz hadifogoly volt, így oroszul is megtanult.
A gyorshadtest előnyomulása során 1941 októberében a Dnyeper túlpartját fel kellett deríteni.
Szücs egy raj élén átkelt a folyón. Hét kilométerrel az ellenség háta mögé került, ahol egy tábori őrs felfedezte. A ködös időben orosz tudását felhasználva megtévesztette őket.
Három napig voltak az ellenség háta mögött, és fontos adatokat gyűjtött, majd veszteség nélkül visszatért saját egységeihez.
Bevonulása előtt, majd leszerelése után a MÁV-nál dolgozott.

(Képes Tábori újság, feleségének szíves adatközlése)

Seres László tizedes Kispest, 1914. 12. 10. - Orel, 1941. 10. 22.
15-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Az 1. felderítő zászlóalj állásai előtt vihar előtti csönd volt. Ki kellett puhatolni az ellenség helyzetét és erőit
Seres járőrével hólepel takarásában elindult a vállalkozásra. Sikerült az ellenséges állást méterekre megközelítenie. Váratlan gyors rohammal elfoglalták a meglepett ellenség állását.
A kulcs helyzetben lévő állásrészt harmadmagával az utolsó töltényig tartotta.
A vállalkozás során a járőr minden tagja hősi halált halt.

(Hősök aranygárdája)

vitéz Rákosi Lajos tart. szakaszvezető 1914. 09. 01. Sajóvárkony +1992. 03.26.
16-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Mint az ózdi vasgyár munkása többször bevonult. Így részt vett mindhárom bevonulásban, és 1941 novemberében a keleti frontra került.
1942 márciusában támadásra indult Chwoschtschewka községben lévő orvlövészek ellen. Parancsnoka megsebesült, akit elsősegélyben részesített.
A túlerejű tűzben lőszerük kifogyott, és bekerítették őket. Térdig érő hóban átkúszott a gyűrűn és lőszerpótlást vitt előre a nyitott terepen.
Súlyos karlövést szenvedett és fogságba esett.
A fogságból (ahol meztelenre vetkőztették) megszökött és súlyos sebesülésével nagy vérveszteség árán visszaszökött saját csapatához.
A Felvidék, - Erdély, - Délvidék visszacsatolási emlékérmek mellett a Tűzkeresztet, valamint a Német Vaskereszt II. osztályát és az "Ostmedal"-t is kiérdemelte.
(Magyar Katonaújság 1942 szeptember 19)

vitéz Sasvári (Stadler) József tart. tizedes 1918. 09. 15. Csertő -1976. Mosdós
17-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1942 márciusában raja élén részt vett Bol. Gomljscha község elleni támadásban, melyet nagy erejű orvlövész csapat tartott megszállva.
Lendületes bátor, halált megvető elszántságával rajával elsőként érte el a falut. A rajtaütés során löveget zsákmányolt. Sebesülése ellenére tovább küzdött. Az ágyú elnémítása és zsákmányul ejtése tette lehetővé, hogy a század nagyobb veszteség nélkül vehette birtokba a falut.

(Magyar Katonaújság 1942 szeptember 19, Vajay Tibor (LA 1944) szíves segítsége)

Babics Kálmán szkv. Bozzai 1916.12.08 - Veszeloje 1942.02.28
18-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem
Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érem
Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem
Tűzkereszt koszorúval és kardokkal
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
A harccselekmények során kétszer is fogságba került, de mindig sikerült visszaszöknie alakulatához. Több önként vállalt felderítésen vett részt.
1942 február 28-án Veszeloje község határában a 31/I.zlj. 3. százada a többszörös túlerőben lévő partizán egységgel állt harcban, és megsemmisült.
A partizánok a zászlóaljparancsnokságot is fenyegették, amikor két golyószórós raj kiküldését határozták el.
A vállalkozásra Babics Kálmán szakaszvezető elsőként önként jelentkezett. A -34 fokos hőmérsékletben a havas terepen nehezen haladtak előre, és megtalálták a megsemmisített századot. Itt a két raj is erős tüzet kapott.
Babics Kálmán tüzelőállást foglalt és szembeszállt a túlerejű támadással. Több órán keresztül tartják magukat, a túlerő és a magyar ruhába bújt partizánok csele visszavonulásra kényszeríti a megfogyatkozott rajokat.
A visszavonulást Babics fedezte, és súlyos sebesülését követően hősi halált halt.
14 társával Scsetiminovban temették el.

(Unokahúgának szíves adatközlése alapján)

vitéz Gátmezei (Grünfelder) József őrmester Bácsalmás, 1914. 09. 29. - Martonvásár, 1991. 01. 17.
19-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem
Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érem
Tűzkereszt sebesülési pánttal
Szolgálati Jel
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
Német Vaskereszt II.oszt 1942 augusztus 7-én az Uryw környéki harcokban mint az 1. feld.zlj. 3.századának szakaszparancsnoka vett részt egy támadásban. A támadás során áthatolhatatlan elhárító tüzet kaptak, melyben a két szomszéd szakasz parancsnokai elestek illetve súlyosan megsebesültek. Gátmezei egyik gránátvetője telitalálatot kapott.
A megtorpanást az ellenség észrevette és ellentámadásba lendült.
Gátmezei mindhárom szakasz felett átvette a parancsnokságot és összefogott tűzzel megállította az ellenlökést.

Egy megkerülő csoport bekerítéssel fenyegette a századot. Gátmezei rohamot vezényelt, véres közelharc fejlődött ki. A hőslelkű őrmester példáját követő honvédek szétverték a mögéjük kerülő ellenséget. Ezután a szembenálló ellenségre rohamot vezetett és azok állását elfoglalta.
A háború során felkarján sebesült.
1942. októberében felvették a
Vitézi Rend soriba.

Nyugati fogságból való hazatérése után hosszú ideig rendőri felügyelet alatt állt.

(Magyar Katonaújság 1943 március 4, fiának szíves közlése)

Dalos Ferenc tizedes 1913. 07. 14. Szombathely - Esztergom, 1988. 01.
20-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem
Tűzkereszt
Szolgálati Jel
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
Német Vaskereszt II.oszt
Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, majd mint az I. honvéd felderítő zászlóalj tagjaként került ki az orosz frontra.
Százada 1942 augusztus 7-8-án heves és mozgalmas küzdelmet vívott Uryw és Szeljavnoje közötti erdős mocsaras terepen. A küzdelem egyes osztagok részletharcává vált.
Szakaszparancsnokát két géppisztolyos orosz támadta, akiket Dalos lelőtt.
Mint golyószórós csatár önként vállalta, hogy fedezi szakasza mozgását. Amikor fészkét támadták golyószóróval és kézigránáttal visszaverte a támadást. Új állást foglalt. Gyalogos és harckocsi támadás bontakozott ki, intenzív tüzeléssel megállította azt. Századának sikerült visszavonulnia, de ő már nem tudott mert az ellenség hátába került.
Elrejtőzött a terepen, majd a sötétedés beállta után golyószórójával elindult százada felé. Közben sebesült bajtársra akadt, akit elsősegélyben részesített, és akivel még egy napi rejtőzés után sikerült visszatérnie századához.
A háború végén amerikai fogságba kerül, hazatérte után igazolták, majd géplakatosként dolgozott.

(Magyar Katonaújság 1943 március 6, lányának szíves adatközlése)

Burbucs Pál szakaszvezető 1913.04.10 Fiume - 1993.04.28
21-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Az 54/II. zlj.nál szolgálva 1942 augusztusában éjszaka a Donon átkelve rövid erőszakos felderítésre kaptak parancsot. Burbucs szakaszvezető feladata a vállalkozás jobb szárnyának fedezése volt. Csónakkal átkelve a Donon elsőként ugrott a partra, ahol erős tüzet kaptak. Rajával kézigránát támadással elfoglalta a kiserődöt, nehézpuskát és golyószórót zsákmányolt.
A foglyokkal és zsákmánnyal visszatérő rajt Burbucs egyedül fedezte. A partra visszatérve sebesült bajtársra akadt, akit betett a csónakba, de ő már csak a csónak szélébe kapaszkodva tudott visszaúszni.
A saját partra visszatérve sebesült társát bekötözte, közben a visszatérő rajtól elmaradtak. Ekkor került szembe az innenső partra átszivárgott orosz csoporttal, a hét fős csoportot kézigránáttal és kézitusában megsemmisítette majd könnyebb sebesülésekkel visszatért alakulatához.
A Német Vaskereszt II. osztályával is kitüntették.

1943 január 17-én a 2.hadsereg visszavonulása közben Szaguny-nál sebesült és fogságba esett, ahonnan 1948 júniusában tért haza

(Soproni Hírlap 1942 november 15), dédunokájának szíves adatközlése.

nyékhegyi Nyékhegyi Géza c. főtörzsőrmester 1901 09 10 Kassa - Sztarij Oszkol 1942 08 21
22-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

A 30-as évek elején tartalékos főhadnagyi rendfokozatáról lemondott. A Turáni Vadászok Vas-vármegyei szervezetének egyik fő szervezője volt. Önkéntes jelentkezése alapján mint tartalékos került ki a frontra.
Sztarij Oszkol mellett 1942 augusztus 11-én a hajnali órákban hatalmas túlerővel támadás érte a 35.gye. II. zászlóaljának honvédeit.
Az elkeseredett védekezés ellenére az állások egy része az ellenség kezére került. Elveszett Nyékhegyi géppuskás szakaszparancsnok mindhárom gépfegyvere. Nyékhegyi nem törődött bele, és nehány honvéd puskatüzének oltalma alatt visszalopódzott az ellenség kezébe került állásba. Kézigránát harccal kiragadta az egyik géppuskát, ennek tüzével a másik fegyvert is megszerezte. Visszatérése közben az áttekinthetetlen harci helyzetben megsebesült.
Sebesülten nehány önként vállalkozó honvéddel a harmadik fegyvert is kimentette. Vérvesztesége ellenére a három fegyvernek új állást alakit ki, és megszervezte azok leghatásosabb tüzét, amivel feltartóztatta az ellenség további térnyerését.
1942 augusztus 21-én sebesülésébe belehalt és Sztarij Oszkol I/18 temették el.

Halála utáni rehabilitációs eljárás során tiszti rangját és Magyar Koronás Bronzérem kitüntetését visszaadták.

(Magyar Katonaújság 1943 03 13, Turáni Vadászok Évkönyve, unokahúgának szíves közlése)

Kalocsai József őrmester 1913 09 13 Kurityán - Kolbino 1942 08 13
23-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1942 augusztus 8-án Kolbino községben mint rohamjárőr parancsnok egy háztömbben erősen védekező két géppuskás csoportot semmisített meg.
10-én egy az ellenség által közrefogott járőrt önkéntes vállalkozásban kiszabadította és négy foglyot is ejtett.
13-án Prilepi község előtti harcokban mint szakaszparancsnok a szomszéd szakasz sebesült parancsnokától annak parancsnokságát is átvette. Támadást indított és az oroszokat megfutamította.
A harc közben jobb kezén megsebesült, de szakaszainak harcát tovább vezette és újabb golyószóró fészket küzdött le.
A támadás közben aknatalálat következtében hősi halált halt. Kolbinoban temették el.

A halála után odaítélt Arany Vitézségi Érem mellett korábban a Nagy- és Kis Ezüst vitézségi Érmet és a Német Vaskereszt II. osztályát is kiérdemelte.

(Magyar Katonaújság 1944 szeptember 16)

vitéz Fehér Ernő őrvezető 1916. - Palánk - Tüskevár 2010.
24-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem
Magyar Bronz Vitézségi Érem
I.oszt. Tűzkereszt
Felvidéki Emlékérem
Erdélyi Emlékérem 1942 08 06-án a Donnál mint a soproni 4.hgye.II.zlj.4.szd. őrvezetője példamutató hősiességével érdemelte ki ezt a kitüntetést.

vitéz Fehér Ernő életéről bővebbet Vaczkó László: Rendületlenül c könyvében.

(Fiának szíves adatközlése)

Hegedüs Sándor őrvezető 1919 Tiszaug - 1982 szept.
25-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

A 7/II. zlj. golyószórós csatáraként került ki a frontra.
Az augusztusi Don menti harcok során erős ellenséges csapat rohanta meg golyószóró állását. A közdelem során jobb szemét kilőtték. Bal kézzel, bal szemmel tovább tüzelt és a támadást visszaverte.
A megismétlődő támadás során kar és comblövést szenvedett.

Fogságból való visszaszökése közben taposóakna robbanás következtében súlyos hasfali és mellkasi sérüléseket szenvedett Az est beálltával az ellenséges vonalon keresztül elmondhatatlan nehézségek és vér veszteség árán visszakúszott századához.
Sebesüléseiből több hónapos kórházi kezelés után épült fel, de a testében maradt szilánkok miatt egészségét nem nyerte vissza.

a kassai hadikórházban (jobb oldalon)

(Magyar Katonaújság 1942 október 31, menyének szíves adatközlése)

Behányi József c. szakaszvezető 1914 11 02 Nézsa - Korotojak 1942 08 11
26-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

bal szélen 1940.10.19 Bp Az 1. gk. lövész zászlóalj szakaszvezetőjeként hatod magával önkéntes felderítésre vállalkozott 1942 08 7-én. Ellenséges szakasszal került szembe, akiket közelharcban, részben kézitusával megsemmisített és 18 fogollyal két géppuskával és egy nehézpuskával visszatért alakulatához.
Másnap egyedül egy géppuskafészek közelébe kúszott és azt leküzdötte.
Augusztus 8-án szakaszát század erejű ellenség bekerítette. Rést ütött az ellenségen, és szakaszának visszavonulását fedezte hősi haláláig.

A Jeszdocsnojen lévő hősi temető 3. sírjába temették el.

Tábla Repjevkán a magyar hősök központi temetőjében
(Hősök aranygárdája, leányának szíves közlése)

Hárshegyi Antal tizedes 1917 10 16 Budapest - Korotojak 1942 08 13
27-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Augusztus elején az 1. gk. lövész zászlóaljat támadás érte. Hárshegyi századának jobbszárnya magára maradt, híradó összeköttetése megszakadt. Hárshegyi rajával öntevékenyen ellentámadásba lendült, és feltartóztatta az ellenséget. A híradást helyreállította. A megújuló támadást tűzgépeivel és kézitusával megállította, és az ellenség visszavonult.
Előnyomulás során Korotojakban utcai harccal kellett a partizánok ellen küzdeni. Hárshegyi itt is példaadó bátorsággal és lendülettel harcolt.
Egy pinceablakban lévő géppuskaállást kézigránáttal leküzd, de közben halálos sebet kap.
A Jeszdocsnajan lévő hősi temetőjében temették el.
Halála után ítélték oda az Arany Vitézségi Érmet. Korábban a Kis Ezüst és a Bronz Vitézségi érmet is kiérdemelte.

(Hősök aranygárdája, Magyar Futár)

Tapody Lajos főtörzsőrmester 1901 08 17 Szank - + Kecskemét, 1984. 10.
28-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1942 december elejétől a soproni 7.önálló huszárszázad szakaszparancsnokaként vett részt a Don menti
felderítésekben, vállalkozásokban. Már december 10-én sürgönyileg terjesztik fel Arany Vitézségi Éremre
Sorozatban vakmerő vállalkozásokat vezetett
1943 január 12-25 között Boldirewka-Jablocsnoje-Repjewka-Kurszkaja körüli kézitusába menő harcokban a túlerejű gyalogsággal és harckocsikkal szemben példaadó bátorsággal szállt szembe.
Sorozatos fegyvertényei és egyik alárendeltje életének megmentése során az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréseként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben.

1945 májusában szovjet fogságba esett, ahonnan 1947 júliusában jött haza. Ezután a polgári életben helyezkedett el

Kitüntetései: Arany -, Kisezüst kétszer -, Bronz Vitézségi Érem
Magyar Bronz Érdemérem, Nemzetvédelmi Kereszt, Szolgálati Jel,
Felvidéki -, Délvidéki Emlékérem, Német Vaskereszt 2.oszt.
Magyar (kard-sisak nélküli)-, osztrák-, bolgár Háborús Emlékérem
(Honvédségi Közlöny 1943 nov.19, Illésfalvi Péter tanulmánya)

vitéz Koltai Mihály főtörzsőrmester Győrszemere, 1914. 01. 19. - Győr, 1997.11.
29-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1942 április 12-én indult a frontra. Részt vett a kurszki, timi és urywi ütközetekben.
Az 5/II tábori tüzérosztály őrmestereként 1943 január 14-én Storoshewoje mellett volt állásban.
Az ütegét többszörös túlerővel megrohanó ellenséggel maroknyi kezelőszemélyzete élén - sebesülése ellenére - szembeszállt.
A küzdelmet példaadó személyes bátorsággal vezette, melynek eredményeként ezt a támadást visszaverte.
A megújuló támadást a megfogyatkozott kezelőszemélyzettel már nem lehetett megállítani, a lövegeket felrobbantották, a műszerekkel visszavonultak.
Fejsérülése begyógyult, és 1943 április 29-én a tüzérosztály megmaradt részeivel hazatért állomáshelyére.
A megítélt Arany Vitézségi Érmet a tüzérség felügyelője adta át, aki beszédében az összes tábori tüzér példaképének nevezte a hős tiszthelyettest.

Ternegg K. altbg. gratulál a kitüntetéshez
Koltai a győri tüzérlaktanyában fogadja a katonák tisztelgését

(Honvédségi Közlöny 1943 nov.19, Hadak Útján 1993 jan.-febr., leányának adatközlése)

+Delacasse Gábor őrmester 1914 09 07 Budapest - Goncsarovka 1943 01 18
30-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1943 január 8-án éjszaka hóleples honvéd rohamszakasz kelt át a befagyott Donon. Parancsnokuk a 28 éves daliás Delacasse Gábor hivatásos testőrőrmester volt, aki erre a vállalkozásra is önként jelentkezett. A folyón túl rövid tüzérségi tűzcsapás után megkezdték a támadást. A négy méter magas meredek partra csatárláncban kúsztak fel és rohamra indultak.
Rátámadtak az első bunkerre... Az oroszok heves ellenállást fejtettek ki, de a honvédek szíve a helyén volt. Az árkászraj felrobbantotta az erődöt. A rohamcsapat ezután újabb erővel csapott le és egymás után öt erődítményt semmisített meg. Közben a bolsevisták ellentámadást indítottak. Heves tüzérségi és aknavető tűzzel védekeztek és a rohamcsapat több embere hősi halált halt, néhányan súlyosan megsebesültek.
Delacasse rohamszakasza tovább támadott...
Egy héttel később egy helységharcban ugyancsak, mint rohamcsapat parancsnok házról-házra küzdött az ellenséggel.
Delacasse Gábor a várost megtisztította a bolsevistáktól, bajtársait kiszabadította, de az ütközet utolsó perceiben, honvédei élén fejlövést kapott és hősi halált halt.

A spanyol nemesi családból származó hadiárva, kántortanítói képesítést szerzett, majd katona lett és a testőrségnél szolgált.
A halála után odaítélt Arany Vitézségi Érem mellett korábban a Nagy Ezüst (kétszer), a Kis Ezüst és a Bronz Vitézségi Érmet és a Tűzkeresztet sebesülési pánttal is kiérdemelte.
(Nemzeti Újság, 1944. június 25.)

Lakatos Sándor tizedes 1919 09 04 Micske - 1944 04 12 Wladimir Wolynsk
31-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

Bátor önfeláldozó katona volt, többször jelentkezett családos bajtársai helyett is kockázatos vállalkozásokra.
Katonatársa elbeszélése szerint Lakatos Sándor több ízben kitűnt bátorságával, amikor vállalkozott arra, hogy behatol az ellenség sorai mögé felderítő akciókra. Egyszer egy égetett meszet szállító szekéren rejtőzött el egy hordóban a mész alatt és úgy ment (vagy vitték) át az ellenséges területre és így szerzett adatokat onnan.
Tudta mit vállal, erről tanúskodik édesanyjának a frontról írt levele:
"...Édes azért hoztak ide bennünket, hogy a Hazát őrizzük; erre esküdtünk fel s ennek az eskünknek eleget kell tenni...
ha nem harcolnánk, Édes, akkor Édesék se lennének már a kedves fészkükben.... Inkább mi itt éjjel-nappal kint a harcmezőn, minthogy Édeséket kizavarják a fészkükből."

A 25/I zlj. tizedeseként 1944 április 12-én raja élén példaadó személyes bátorsággal vívott közelharcban az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásának elismeréseként ítélték oda részére az Arany Vitézségi Érmet.

Wladimir Wolynsk-ben temették el sírjelszám:20362

Hősi emlékmű Micskén
avatása 2005.08.21

(Honvédségi Rendeletek 1944 53.szám, Szabó Zoltán (Micske) szíves közlése)

Bakondy Imre törzsőrm. Marosillye, 1912.05.06. - Örkény, 1981.10.10.
32-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

ama kimagasló vitéz magatartás elismeréséül, hogy 1944 október 8-án a súlyos ellenséges tűz alatt álló szentesi Tisza hídon át, egy kisebb önként jelentkezőkből álló osztag élén vontatójával öt ízben átment a folyó keleti partjára és tüzérosztályának négy lövegét a hozzájuk tartozó értékes műszerekkel és híradó anyaggal együtt vakmerő bátorságával mentett meg az ellenség kezére jutástól.

A szentesi hídfőben a 2.huszárezred I. osztálya Tomka Emil őrnagy parancsnoksága alatt szervezte a védelmet.
A szűkebb hídfőben az osztály 1.5.6.százada helyezkedett el, és az erős T-34 es tankokkal támogatott támadás ellen egész nap szívósan védekezett, lehetővé tették a visszavonulást és az eszközök egy részének megmentését.
Itt harcolt Bakondy is, az I. honvéd gépvontatású tüzérosztály kötelékében.

Bakondy 1933-ban vonult be, majd 1941-ben hivatásos állományba került.
Végigharcolta az orosz harctereket, a II. és III. urywi ütközetben okirati dicsérő elismerésben részesült.
Kitüntetései: Magyar Arany Vitézségi Érem, Magyar Bronz Érdemkereszt, Tűzkereszt, Szolgálati Jel, Felvidék,- Erdély,- Délvidék Emlékérem

A háború végén orosz hadifogságba esett, ahonnan 1948 júliusában tért haza.
Igazolták, majd a polgári életben géplakatosként, a Traktorgyár beüzemeltetőjeként dolgozott.

(Honvédségi Rendeletek 1945 5.szám, 2.hu.ezred naplója, feleségének szíves közlése)

Lavrencsik István honvéd Kecskemét, 1922. 03. 01. -1989. 12. 03.
33-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

ama kimagasló vitéz magatartás elismeréseként, hogy 1944 július 26-án a nadvornai műút mentén vívott harcokban mint harckocsi lövegirányzó nyolc ellenséges harckocsit, több ágyút és sok ellenséges csapatszállító járművet lőtt ki, s ezáltal az ellenséges harckocsioszlop előnyomulását megakadályozta.

Lavrencsik István 1943 októberében vonult be Ceglédre.
A III. harckocsi ezred I.zlj. 4.szdban szolgált. A frontra 1944 tavaszán került ki.
A fronton Tigris harckocsin volt irányzó. Alakulatával 1944 augusztusában ért vissza Magyarországra. A háború végén súlyos lábsérüléssel amerikai fogságba került, ahonnan 1946-ban jött haza.
(Honvédségi Rendeletek 1945 5.szám, feleségének és sógorának szíves adatközlése)

Mészáros Géza szakaszvezető 1915 Tiszafüred - 1981 07.01 Budapest
egyes közlések szerint részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

A kitüntetésről hivatalos közleményt eddig nem sikerült találni !

Az 1/1. Távolfelderítő repülőszázadban volt szerelő lövész. 1942 júniusától 1943. augusztusáig He-111, Do-215 és Ju-88 típusú gépekkel 100 távolfelderítő bevetést repült (ezzel magyar csúcstartó).
1943. augusztus 31-én repülte 100. bevetését, ezután letiltották a repülésről és hazavezényelték. Különösen kiemelkedő bevetése volt az 1942 jún. 29-ei, amikor F-705-ös számú He-111-esüket számos szovjet vadászgép támadta meg feladat végrehajtás közben. A súlyos légi harcban a személyzet két szovjet vadászgépet lelőtt - ebből egyet maga Mészáros. A gép szétlőtt oldalkormány rudazatát a törzsben hátrakúszva puszta kézzel próbálta meg összetartani.
1943. május 8-án egy bevetés során újabb szovjet vadászgépet lőtt le.

Kitüntetései: több okirati dicsérő elismerés, Bronz Érdemkereszt, Kisezüst Vitézségi Érem kétszer, Nagyezüst Vitézségi Érem kétszer, I. és II osztályú Német Vaskereszt
(Becze Csaba szíves adatközlése)

Kádas Géza szakaszvezető Bodrogszerdahely, 1917.03.10. - Székesfehérvár, 1986.06.28.
35-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

1938 októberében vonult be, majd a 25. gyalogezred szakaszvezetőjeként vett részt az 1944 május 6-16 közötti súlyos védelmi harcokban. Május elején Kolomeánál egy igen fontos magaslatért (Hlubok?) raját személyes példaadással és hatalmas lendülettel vezette.
Több kisebb ellenséges csoportot kézigránáttal küzdött le. Egy golyószóró fészket közelharcban, szuronyrohammal foglalt el, és zsákmányolta a tűzkész golyószórót.
A következő napok megújuló támadásai során volt olyan éjszaka, hogy öt rohamot vertek vissza. Május 9-én amikor századának valamennyi tisztje és tiszthelyettese megsebesült, a századparancsnokságot öntevékenyen átvette. Az ellentámadásuk az intenzív aknatűz miatt nem tudott kibontakozni, és vissza kellett vonulniuk, de az kibontakozó túlerejű ellenség támadását nemcsak visszavetette, hanem az ellenséget teljesen meg is semmisítette.
Két sebesült társát visszahozta, és golyószórójával fedezte a visszavonulást.
Egyik vállalkozása során nyakán szilánktól sebesült, de a kötözőhelyről visszaszökött alakulatához. A harccsoportban mindenki ismerte elszánt bátorságát, mellyel új erőt öntött bajtársaiba.
Május 16-án erős támadást kapott a 42 főre olvadt százada, a harc során bal lába olyan súlyosan sérült, hogy azt később amputálni kellett.
Eszméletvesztéséig azonban vezette a küzdelmet.
Háború után a társaihoz hasonló nehézségekkel kellett szembesülnie, majd portásként sikerült elhelyezkednie.

(Soproni Hírlap 1944 július 29, Honvédségi Rendeletek 1945 7.szám, feleségének szíves adatközlése)

Szabó Ferenc honvéd 1921 12 18 Rácalmás- Budapest 1970 11 24
36-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944 szeptember 19-én, mint az egyik páncéltörő ágyú irányzója, igen erős ellenséges tűzben - nyílt tüzelőállásból - gyalogság által kísért 14 ellenséges harckocsival szemben bátran és vitézül felvette a harcot, 3 harckocsit kilőtt. A lövegnél bekövetkezett akadály elhárítása közben súlyosan megsebesült. A küzdelmet eszméletének elvesztéséig folytatta.

(Honvédségi Rendeletek 1945 7.szám)

vitéz Ujvári Mihály törzsőrmester Esztergom, 1908. 10. 05. - +1979.06.
37-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944 augusztus 3-án, 8-án és 11-én a nagy túlerővel támadó ellenséget, mint harccsoportjának parancsnoka, fél géppuskás századának összpontosított tüzével feltartóztatta, majd ellenük fergeteges rohamot intézve, azokat visszavetette.

Az ellenség meg-megújuló támadását több ízben felfogta, az ellentámadás során a támogató gyalogságot megelőzve a támadási célt rohammal elsőként foglalta el.
Egy szomszéd egység súlyos harcaiba öntevékenyen beavatkozott, s a maga irányozta géppuskával az ellenséget megsemmisítette.
Rettenthetetlen bátorságával nemcsak saját egységét, hanem a közelben lévő más alakulatokat is magával ragadta.

Ujvári tözsőrmestert (27/II.zlj.gp.szd.) a harmadikai, és a nyolcadikai teljesítménye alapján külön-külön is felterjesztették az arany vitézségi éremre.
A háborút szerencsésen sebesülés és hadifogság nélkül megúszta.

Kitüntetései: Magyar Arany Vitézségi Érem, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Tűzkereszt, Szolgálati Jel, Felvidék-, Erdély Emlékérem, NVK 2.oszt.
Kiérdemelte a Közelharc jelvény és az Erődleküzdési jelvény I. fokozatát.
Parancsnokai még kétszer a Nagyezüst, kétszer a Kisezüst és egyszer a Bronz Vitézségi Éremre terjesztették fel, melyek elintézésére már nem került sor.
A Vitézi Rend tagja lett 14971/1945.III sorolási számmal
A háború után a jutasi tiszthelyettesek megaláztatott sorsát keményen és méltósággal viselte.
(Honvédségi Rendeletek 1945/7., a Székely hadoszt. híradója, fiának szíves közlése)

Drezsik Gyula hadapród őrmester 1921. 12. 16. Muzsla - Balatonalmádi 2009. 02. 27.
38-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944 szeptember 19-én (az Uzsoki hágó előterében Turkánál) mint bemérő tiszt, amikor az ellenség főfigyelőhelyét teljesen bekerítette, a saját tüzérség tüzét a saját harcálláspontjára irányította és eközben elkeseredett közelharcban a gyűrűből kitört.
A közelharcban az ellenségnek súlyos veszteséget okozott, de a figyelő teljes személyzete is elesett illetve megsebesült.
Ezután két gyalogos rajjal a figyelőhelyet ellenállhatatlan rohammal újra birtokba vette, az összeköttetést újra megteremtette és a tüzérosztály tüzét 40 percen át - súlyos sebesülésig - úgy vezette, hogy az előrezúduló ellenséges erőknek súlyos veszteséget okozott és a támadás megakadt.
Súlyos sebesülése következtében eszméletét elvesztette, majd amikor magához tért egy gyalogsági vonalon sebesülten is fontos jelentéseket adott.

(Honvédségi Rendeletek 1945 7.szám)

Érsekújvárott érettségizett, és 1942 októberében a komáromi 6.tábori tüzérosztályhoz hívták be. 1944 augusztus 2-án mint hadapród őrmester bemérőtiszt és szakaszparancsnok került ki a frontra. A Honvédségi Rendeletekben leírt fegyverténye alapján ítélték oda az Arany Vitézségi Érmet. Megkapta a Tűzkereszt első osztályát és a német Vaskereszt II. osztályát. Sebesüléséből való felépülése után 1944 decemberében a pótkeretnél kellett jelentkeznie Komáromban, ahonnan még a Tátrában bevetésre került. Zászlóssá léptették elő. Orosz fogságba került grúziai Tifliszben töltött hosszabb időt. A tábor életéről és a foglyokról Horváth I.: Bűnhődés büntetlenül Zrínyi 1992 könyvben olvashatunk hitelesen. A fogságból 1948 júliusában tért haza, majd mint technikus dolgozott.

(Bélai (Drezsik) Gyula szíves közlése alapján)

Trombitás Sándor szakaszvezető 1922 12 15 - 1982 04 24 Szőgyén
39-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben

az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásának elismeréséül, mert 1944 szeptember 19-23 ig tartó harcokban,-Torda térségében mint a 2.tábori póthadosztály 6. felderítő tábori pótosztály katonája- amikor rajából csak másodmagával maradt életben, a tömegben rohamozó ellenségre vetette magát, páncélöklöket azokra kilőtte, majd a lövészgödörből kiugorva intenzív tüzeléssel maradék nélkül megsemmisítette az ellenséget. Állása előtt száznál több megszámlált holttest feküdt.
Elszánt magatartásának az volt az eredménye, hogy az ottani arcvonal szakaszt - az ellenséges tömegtámadás ellenére - meg lehetett tartani.

Korán árvaságra jutott, fegyelmezett fiatal ember volt. Mielőtt behívták levente oktatóként is tevékenykedett.
1943-ban vonult be Komáromba. Kiképzés után Huszt, Torda és Arad környékén harcolt.
Többször kitüntette magát helytállásával, vitézségével.

Emléktáblájának avatása a szőgyéni temetőben 2003 április 26

(Honvédségi rendeletek 1945 7.szám, leányának szíves közlése alapján)

Erőss János cs.őrmester
?-ként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben
Egyetlen újságcikk utal arra, hogy nevezettnek odaítélték az Arany Vitézségi Érmet:

Jármy Tihamér hadapród őrm. Budapest, 1923. 09. 10. - Bécs, 2007.10. 14.

Jármy Tihamér huszár zászlós az 1944. augusztus 20-i ludovikás évfolyamnak volt a tagja, de fegyelmi okok következtében nem került felavatásra. Még a nyár elején, a Ludovikáról való leszerelésekor Nyíregyházára rendelték katonai szolgálatra. Először hadapród őrmesteri, majd zászlósi rangban, a 1. pót huszár ezred IV/5. századának Aradnál bevetett egyik szakaszparancsnoka, 1944. szeptember 13-án a város előtt húzódó román védelmi vonalat, kiépített támpontok és kiserődök Pécskánál, a saját tüzérség romboló tüzét szorosan követve, egységével elsőnek törte át.
Benyomulva a faluba, megrendült románok közül nagyszámú foglyot ejtett, valamint sok fegyvert (szovjet eredetű géppisztolyt és páncélöklöt) zsákmányolt. Többek között egy 20 mm-es gépágyút is, amelyet önmaga kezelve az ellenségre fordított, és sorozataival a román granicsárok soraiban nagy veszteséget okozott. Pécska birtokbavétele után a Marostól délre a huszárok hídfőt képeztek, majd a következő nap, délkeleti irányban, Temesillésdig törtek előre.
Ezt a helységet éjjeli harccal foglalták el. Két napig tartották birtokukban, majd – mivel az általános helyzet megváltozott – parancsra visszavonultak a Maros-folyó északi partjára.
Jármy zászlós a harcokban többszörösen kitűnt bátorságával. Példamutatásával támadásban huszárjait magával ragadta, ezért közvetlen parancsnoka, Scossa Pál főhadnagy azonnal felterjesztette a Magyar Arany Vitézségi Éremre.